2015. január 30., péntek

A kezdet

 
  Sziasztok!                                                                                                              

Dóra vagyok. Van egy weboldalam http://www.doratanacsadas.hu/, mely azért jött létre, hogy segíteni tudjak mindenkinek akinek erre igénye van. Tanácsadással, jóslással foglalkozom. Pályámat több mint 20 éve kezdtem. Az elején természetesen a kíváncsiság hajtott. Szerettem volna többet tudni a világról, önmagamról, miért is élünk, mi a célunk és a feladatunk.  Keresztény családból származom, ahol a hit mindig is fontos volt és a mai napig az. Gyerekkoromban is már sok olyan nehézséggel kellett szembenéznem, mely (ma már tudom) erősített engem. Tudom, hogy sok ember él a földön akinek hasonlóan nehéz gyermekkor, élet, vagy kapcsolati problémák tarkítják az életét.
Senki ne keseredjen el, hisz ezek a segítőink életünk útján. Minden előre el lett tervezve: a bánat, az öröm, a jó és rossz történések, az emberek kiket megismerünk, sőt a család és a szülők (kiket mi választottunk) leszületésünk előtt.
Hogy visszatérjek a keresztény neveltetéshez akkoriban nagyon erősen hittem Istenben (most is, csak másképp). De mindig foglalkoztatott egy dolog. Ha Isten ennyire szeret minket miért történnek rossz dolgok, betegségek, halál és a többi iszonyat? Ha Isten jó és szerető akkor miért hagyja, hogy ezek a dolgok velem, velünk megtörténjenek? Egyáltalán Ő akarja, hogy így legyen?
Hittem, féltem a haragjától, de valamit nem találtam teljesen egésznek.

Tudjuk, hogy a gyermekek kb. 6-7 éves korukig képesek érzékelni más dimenziókat, olyat is látni, mit mi felnőttek már elfelejtettünk.

Első találkozásom Jézussal kb. erre az időre tehető. Én sem hittem el amit látok, de ma már tudom, hogy valóság volt.
Minden este imádkoztunk mi gyermekek, ahogy tanítottak minket a szüleink. Egyszer nagyon el voltam keseredve, féltem a hidegháború miatt (bár akkoriban, csak annyit értettem a világból, hogy a két nagyhatalom Amerika és Szovjetunió nem kedveli egymást és bármikor kirobbanhat egy világháború).
Folyton azért imádkoztam, hogy ez ne történjen meg és szüleim hosszú életűek legyenek. Fontos volt a biztonság, a szeretet és a boldogság. Ez ma sincs másképp, de ma már az én szüleim sajnos nincsenek velünk. De vannak testvéreim, akikkel a kapcsolatunk nagyon jó, erre büszke vagyok és főként a szülőkre akik ezt elérték néha kemény nevelésükkel de annál több szeretettel és becsülettel.
Ahogy aggodalmaim miatt Istenhez imádkoztam és az ablakon át az utcát figyeltem a szomszéd kerítése teteje felett észrevettem egy alakot aki nagyon hasonlított Jézushoz. Fehér hosszú gyolcsruha, mezítláb, a haj a szakáll ugyan az, mint a képeken. Nagyon megijedtem. Azt gondoltam képzelődőm. Féltem. Aztán kérdések sora. Miért pont én láthatom? Nem vagyon olyan jó ember, gyermek, hogy én őt láthassam. De bármerre jártak is a gondolataim akár hányszor néztem ki az ablakon Ő még mindig ott állt vagy inkább lebegett és csak nézett felém kedves arccal.
Nem mondtam el senkinek talán azért, mert féltem attól hülyének gondolnak, meg a katolikus nevelésből kifolyólag - hogyan láthatnám én, hisz CSAK egy gyerek vagyok. Jó és rossz tulajdonságokkal, és sokat rosszalkodom, néha füllentek velem ilyen nem történhet, mert nem vagyok JÓ.
Így hát ez a történet megmaradt magamnak, a kételyeimmel a világról tudott addigi ismereteimmel.
Egyszer aztán sok év múlva egy könyv akadt a kezembe. Élet a halál után címmel. Érdekesnek találtam, elkezdtem olvasni. Sok ellentmondást fedeztem fel benne, az addig általam ismert, és tanult valósággal. Még is olyan jó volt arra gondolni, hogy a halál után nem halunk meg, csak átkerülünk egy másik világba, és az élet nem ér véget. Kicsit felvillanyozott, jobb volt így a halálra gondolni, jobban eltudtam így fogadni, hogy egyszer majd el kell menni. De egyben oriási kavarodást okozott a lelkemben. Akkor most hogyan is van?
Most mi az igaz? Az egyház azt tanítja, hogy élünk..... meghalunk..... aki jó a mennybe kerül aki rossz a pokolba. Ennyi. Nincs visszaút. Majd egyszer.... mikor a világnak vége és a jó Isten előveszi a lelkeket, hogy megítélje és a jók majd feltámadnak. Na ezt sose tudtam megérteni, hogyan is lesz és mikor és hogy én most akkor hova kerülök majd. Nem tartottam magam hibátlan embernek de rossznak sem, hogy poklot érdemeljek. Mi van azokkal akik öltek, vagy raboltak? Én ilyet nem tettem, de a mennybe se mehetek mert nem vagyok teljesen tiszta, vannak néha rossz gondolataim, néha utálok másokat, néha hazudok félelemből vagy egyéb okból....... Akkor most mi lesz?
És itt elkezdtem gondolkodni, elkezdtem a világot kicsit másképp is szemlélni. Kutatni, olvasni, tanulni és egyre jobban érdekelt a spiritualizmus a szemléletváltás. Ettől még tiszteltem és tisztelem a vallásokat, de mindig is azt vallottam az Isten egy. Teljesen mindegy milyen névvel ruházzuk fel. Minden vallásban van igazság és van amit az emberek (bár nem szabadna) elferdítenek, hogy ezzel irányíthassák a többi embert. Vagy kordában tarthassák, megfélemlítsék......
Folytatás a következő írásomban...................................

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy leírjam történetek, tapasztalatok és tanulás által szerzett saját tapasztalataimat, fejlődésem folyamatát, talán ezzel is segítve mindazon útkeresőknek akik valahol megtorpantak, nem látják a tovább-ot, vagy egyszerűen kíváncsiak egy másik szemszögre:)